Ezt a posztot most megirom elore, hogy amikor holnap remelhetoleg lesz mar netem, csak elesiteni kelljen. Azt kell mondjam hogy a net hianya volt az egyetlen kellemetlen dolog a mai napban (a 2 ora alvas utani kelesen kivul, de az az en hibam). De kezdjuk az elejen.

A naiv elkepzelesimtol, miszerint majd a levegobol pillantom meg Londont, hamar meg kellett valnom, mert termeszetesen kilometer vastag felhoreteg volt, es mire az aljara ertunk, mar nagyon kozel jartunk a foldhoz, es hat Luton nem eppen London, de azert igy legalabb viszont lathattam a patchworknek hato reteket amik kiskoromban akkora hatassal voltak ram. Aztan amint leszalltunk a repcsirol letszott a lehellet, csak hogy tudjam hova jottem. Ez kicsit baratsagtalan volt, ahogy Lutonban a kilometeres sorban olvasgatni a plakatokat hogy mi mindenert toloncolhatnak ki Nagy Britanniabol (nem kell alkalmazott nyelveszetet tanulni ahhoz hogy valaki megfejtse mit kommunikal!) de a sor meglepoen gyorsan haladt. Az nem lenne meglepo hogy az angolok kulturaltan es szervezetten allnak sorban, elvegre ez a kedvenc sportjuk, csakhogy az emberek nagy resze nem angol volt, es megis. Lehet hogy probaltak beilleszkedni :)

Ez utan minden siman es gordulekenyen ment, a 26 es a 13 kilos borondom csak ritkan gordult bele a labamba, szoval kepzelhetitek milyen viccesen festettem. Pont elertem a buszt Heathrow-ra, es a josolt 12 helyett 10kor mar ott is voltam – de persze ugy is delig ultunk Heathrown arra varva hogy osszegyuljon eleg ember. De ez sokkal izgalmasabb volt mar, mert egyutt vartam a tobbiekkel! Eloszor 2 kinai lannyal probaltam beszelni (akkor szinte csak kinaiak vartak, biztos akkor jott a gepuk) de nem nagyon tudtak angolul, meg persze business-t tanulnak, szoval nem angyon volt kozos temank, meg hat felenkek is voltak. Ugyhogy kiszurtam egy vidam nagyszaju lanyt aki egy szervezos polos sraccal beszelt, es en is odaultem es elkezdtem beszelgetni veluk, es akkor nagyon kis vidam csapat lettunk. Alanyt Kathy-nek hívjak es bolgar, es nagyon aranyos meg lelkes, kesobb csatlakozott Alex, aki szinten bolgar, es bar rosszabbul tud angolulde ugyanolyan aranyosnak tunik. A buszon az uresen marado helyre (kettesevel voltak az ulesek) egy kanadai lany ult, szinten nagyon eletre valo es kivancsi, es vegigbohockodtuk az utat. A vegere meg visszatero vicceink is voltak! Ahogy a busz atgordult a hidon Cardiffba vegig sütött a nap, amit jo omennek vettunk, majd persze facebook nevet csereltunk. Persze lehet hogy az ev soran nem sokat fogok talalkozni veluk, foleg hogy mindharman “undergrad” diakok (Ba-t vagy Bsc-t csinalnak) de mar akkor is halas vagyok hogy az utazas masodik fele ilyen jo hangulatban telt.

A szervezok ugyanilyen kedvesek es segitokeszek voltak, vegig mosolyogtak es nem lehetett olyat kerdezni toluk amire nem tudtak a valaszt. Rengeteg tajekoztato fuzetet kaptunk, nem csak az egyetemrol es az egyetemi elet kulonbozo reszeirol, hanem Cardiffrol is. Az osszes nagyon minosegi, nem csak kinezetre hanem tartalomra is, peldaul az egyikben felhivjak a figyelmet a “culture shock” jelensegre es veszelyeire, tippet adnak hogy kuzdjuk le, illetve leirjak hogy kihez tudunk fordulni ezzel vagy barmi mas problemaval. Amikor megerkeztunk a kozponti recepciora ahol szetosztottak minket kolik szerint a teremben ki volt rakva tea, kave, csipsz, viz, csomagban kaptunk meg kortet is, es mindez teljesen ingyen hogy jol erezzuk magunkat amig varunk – ami megint nem tartott sokaig, bamulatosan meg volt szervezve az egesz. Egyszoval tenyleg tudjak hogy kell azt ereztetni a diakokkal hogy fontosak vagyunk, szamit nekik hogy jol erezzuk magunkat, es van kihez fordulni az esetleges problemakkal.

A netemre visszaterve meg a linuxom nem tetszett a rendszernek (a rendszergazdának is ugyanez a baja a gepevel) de holnap reggelre kaptam idopontot hogy bevigyem a kozpontba es a netguru raimadkozza a netet. Es mikozben rohangaltam a net miatt, eljutottam a 2 legfontosabb helyre is – a kolin kivul – szoval holnap talan nem fogok annyit benazni mire visszatalalok a kozponti irodakhoz meg a varoskozpontban. Terkep nelkul meg egy tapodtat se megyek, az biztos – de ez nem is gond mert persze legalább 4et kaptunk belole az udvozlocsomagokban :)

Holnap meg messzebbre mereszkedem ebben a tunderi kis varosban, es persze tajekoztatlak titeket az esemenyekrol. Ha tenyleg lesz netem, meg kepekkel is tudok dicsekedni. Ti meg kuldhettek nekem kepeslapot hogy legyen mivel diszitenem a nagy ronda szurke faliujsagomat! A cimem: ,de nem kell sietni, mert valami oknal fogva nekem nem jutott postalada kulcs, es csak 2 heten belul kapom meg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.